Messze távol Tőled szomorú az élet,
szívem azt dobogja, látni szeretnélek!
Egy szívnek fájni kell, ha szeret,
mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet.
Mindig te rád gondolok,
hisz szerelmes szívem csak teérted dobog!
Ha nem vagy velem felemészt a bánat,
de szívem nagyot dobban, ha téged újra látlak

Nem tudom mi ez, de jó nagyon,
elmerengeni némely szavadon,
ámulni a szemed mely lelkesen ragyog,
s ráeszmélni, hogy én
 csak neked vagyok...

Vad álmok, kósza ábrándok, való élet, szenvedély.
Ez az, mi éltet, amiért élek. Te vagy az álmom, minden ábrándom. Te vagy számomra az élet s a szenvedély, ami éltet.

Szemedet becsukhatod, elég, ha szíved, hallgatod, megmutatja kit keresel. Bízd rá magad boldog leszel!

Ez valami csoda, mámor,
Hogy összehozott minket Ámor!
Minden nyíl által, mit ő kilőtt,
A szerelem bennem csak nöttőn nőtt.

Ha a csók esőcsepp lenne, elküldeném neked a záport., ha az ölelés másodperc lenne, küldenék neked órákat., ha az érintés víz lenne, elküldeném neked a tengert

Ha bajban vagy, mindig egyedül érzed magad. Később átgondolod, rájössz miből ered, és elismered, nem rossz dolog, ha akad aki szeret

Virág közül a le
gszebb az enyém,
Féltve őrzöm szívem rejtekként.
Ebből a virágból a boldogság fakad,
S tudd, ez a virág pedig TE vagy!